csütörtök, december 28, 2006

Nem minden a pénz

Proba

Elnézést mindenkitől. :)

hétfő, december 18, 2006

Valami elindult...

A Fővárosi Közgyűlés zárt ülésen, egyhangúlag szavazta be a Budapesti Közlekedési Zrt. (BKV) felügyelőbizottságába Vitézy Dávidot, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) nevű civil szervezet szóvivőjét december 14-én.

A felkérés Tarlós Istvántól, a Fidesz-KDNP frakciójának vezetőjétől érkezett, de Vitézy fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy egyhangú döntés született, Demszky Gábor főpolgármestertől a szocialista Gy. Németh Erzsébetig mindenki támogatta a VEKE közlekedésfejlesztési munkacsoportjának vezetőjét.

Hát ilyen nincs, egy civil a pályán! Most kezdődik az igazi rendszerváltás, már csak 20-30 év és minden a helyére kerül.

Ennek a döntésnek igazán örülök. Sok kitartást és elegendő erőt kvánok a VEKEnek, ha néha nem is értek egyet velük.

kedd, november 07, 2006

Fotóiskola, fotóiskola!?


Mai nap a Bartók Béla út és a Zenta utca sarkán lévő hobvédségi épület parkolójában lettem figyelmes az alábbi autóra. A kiegészitő táblán a "kivéve HM" felirat szerepel. Az autó pedig a Közterület felügyelőké. Amit Újbuda vásárolt nekik. Gondoltam lefényképezem. Miközben épp probálkoztam telefonom kameráját fényképezésre bírni, a villamos megállóban, a következőre lettem figyelmes a hátam mögött: "Fotóiskola, fotóiskola!?". Hát nem a barátaim közül került ki a hátam mögött settenkedő. Hanem az autó "tulajdonosai" voltak.
Rövid szóváltás következett:
-Miért fényképezem?
-Mert szabálytalanúl parkol.
-Nem, de amúgy is intézkedtek.
Itt elgondolkodtam egy kicsit, hogy bunkók voltak az urak, de legalább város komformak. Olyan helyre áltak ahhol nem zavarták a forgalmat!
-Ez nem mentesít a törvény alól.
-(a másik) Ne vitatkozz vele ez is Magyar.

Majd zöldre váltott a lámpa és magukra hagytam a rendetlenség őreit.

Az hogy a közterület felügyelő külön "faj" azt eddig is tudtam. Régen a parkoló őrt helyettesítették, mára szerintük feladat nélkül maradtak és a következőkre vágynak:

"Intézkedéseik során jogosultak többek között a szabálysértés elkövetőjét igazoltatni, helyszíni bírsággal sújtani, feljelenteni és ellenszegülés esetén előállítani. A jövőre vonatkozóan a közterület-felügyelet hatáskörének további bővítése várható, mind a rendészeti, mind pedig a bűnmegelőzési területen, melyek nagymértékben hozzájárulhatnak az állampolgárok biztonságérzetének javításához és az amúgy is leterhelt rendőrség e területet érintő tevékenységének tehermentesítéséhez."
Hát az én biztonság érzetemet az a két ember, nem hogy, növelte inkább csökkentette. Amúgy a köz területének felügyelete igen is fontos feladat lenne és nem kéne abban kimerülnie, hogy a nem kihasznbált taxi droszton parkolót megbüntetik. A rendészeti feladatot meg hagyják nyugodtan a rendörségre.

DrSzabóPál levele világfájdalomhoz

A válasz amely a vártnál gyorsabban és e-mailon érkezett.

Észrevételeit figyelmesen elolvastam,érzékeltem támogató aggodalmát,amelyet köszönök.Minősítésében időnként talán kissé gyorsan jut el az ítéletig,mégis fogadja el tőlem,hogy társaságunk ötéves stratégia mentén teszi a dolgát,amelynek számos szakmai összefüggését kell harmonizálni munkánkban.Nem vitatható azonban,hogy az számít,amit Ön érez,tapasztal szolgáltatásaink igénybevételénél.Talán megnyugtató lesz kettő információ:a Magyar Posta szervezete követi a fejlett országok postai szolgáltatóinak struktúráját,a másik pedig az,hogy 2006 szeptemberében európai független mérések szerint a Magyar Posta a földrész 6.legjobb minőségét nyújtotta.De fogadja el tőlem azt,hogy tudjuk azt,hogy napról napra javulnunk kell,nem takarózhatunk a királyi személytelenségbe.Köszönöm,hogy megtisztelt figyelmével,és bízom abban,hogy a szerencse Önre fog mosolyogni akkor,amikor lekaparja a postán vett sorsjegyet,jó egészséget kívánok,dr.Szabó Pál.

Ne lett volna oly gyors a válasz, inkább részletgazdagabb.

Posta és a világfájdalom:

Idézném saját levelem amit a Posta Vezérigazgatójának küldtem, s majd a válaszát is amit kaptam tőle:

Tisztelt Dr. Szabó Pál,

Levelem megírását az Önöknél tapasztalható koncepciótlanság okán teszem. (Azt gondolom, mint egy magyar állampolgár valahol én is részvényese vagyok a cégnek, igaz jogilag a PM és/ill./vagy az APV gyakorolja ezen jogokat).

Gondolataimat főleg Budapest 112. postán tapasztaltak alapján fogalmazom meg. Reggel 9 óra tájban tömött sorokban próbálják, feladni csekkjeiket az Önök szolgáltatását igénybe vevők. A sorok lassan haladnak, mert a lézeres leolvasón „maszatolják” a csekket, majd a még lassabb pecsételő gépbe dugják. A dolog annyira nem érdekel, kicsit flusztrál, mivel kb ¼ évente van egy csekk, amit fel kell adnom, kivárom. Az ablakhoz közeledve leszek figyelmes, hogy a szomszéd sorban valaki kaparós sorsjegyet vesz, ebben a pillanatban már hallom, amint az előttem állóra próbálnak valamilyen „piramisos” sorsjegyet rábeszélni. (Ahogy ezeket a beszélgetéseket, úgy minden mást is hallok, pedig ügyelek a „diszkréció” lekopó sárga vonalára!) Nem hiszek a fülemnek, persze valószínűleg az ablaknál állók sem, mert még minimum fél percig tart a diskurzus, a kaparás és egyéb igen fontos kérdésekről. Végre én következnék, de akkor egy úr sorsjeggyel a kézében bekéredzkedik elém, hogy ellenőrizzék a sorsjegyét, mert nem tudja nyert-e? Az ámulattól, persze megengedem, és osztozom örömében, nyert kétszáz forintot. Amit kis tétovázás után ki is fizetnek neki. Együtt örülünk, majd elbúcsúzik. Igén végre én következem, a három elsőbbségi ajánlott tértivevényes levelemmel (extra profit), no meg az egy darab csekkel. Miközben hetykén a az ajánlott szelvény lottó szerű kockáinak megfelelő x-eléséről kapok kioktatást, a szomszéd dolgozóval nagyban a nyeremény kifizetés elszámolási anomáliáit hallgatom a postás dolgozótól. Már csak egy számla van hátra, és „menekülhetek” innen, gondolom én, de tévedtem, mert meg kellet volna hallgatnom, hogy hogyan is vehetek fel hitelt itt a postán. A beszélgetésnek fiatalos agresszivitásom vetett véget.

De ez a postán eltöltött fél óra még mindig nem hagy nyugodni, a következők miatt:

Értem és elfogadom, hogy egy monopolhelyzetben lévő szolgáltató nehéz helyzetbe kerül, ha pár éven belül liberalizálják a piacot. Látszik, hogy a hírlapkézbesítés már elkerült, a csekkek sem annyira biztos bevétel már, mert egyre több fiatal városlakó választja a banki megbízást. A nyugdíj az egy biztos pont, mind a Postának mind a postásnak még. Mert ugye a nem annyira fiatal korosztály már rendelkezik bankszámlával és kártyával szóval ők már nem lesznek ügyfelek. Az elektromos művek már saját maga kézbesíti a számlát, az T-Online meg már e-számlát küld e-mailon. Szóval csökken a piac más csak a növekvő DM marad.

Igen fejleszteni kell új termékeket, de tán nem így! Nem a fő szolgáltatás rovására! A Posta a megbízhatóság egyik pillére, jobban bízik a magyar a postában, mint a bankokban. Jelkép, amiért harcolnak. Tiltakoznak a mozgóposta ellen (miközben korszerűbb jobb, gyorsabb, én Budapesten is ezt választanám!) mert az ott élők számára az egy biztos pont. Ezen biztos pontokban kezdenek el árulni hivatalosan mindenféle sorsjegyet!? A rövidtávú profit nem lehet ennyire fontos egy nagyon sokba kerülő Image-vel szemben!

Persze adnak nekem itt hitelt is (pénzügyi szolgáltatást). Sarkítok: Tehát a szerencsejátékból befolyt pénzből hiteleznek (legalábbis a felületes szemlélőnek ez is lehet a véleménye). Ott vegyek fel hitelt ahol a pénz befizetésnél, érzem a mögöttem álló leheletét? Ez az elvárható diszkréció? Nem beszélve a valószínűleg „nagyon” felkészült postai alkalmazottakról!

Továbbá nem értem, hogy a pár évvel ezelőtt 156milliárd forinttal konszolidált majd utána eladott Postabankot miért kell feléleszteni. Vagy akkor miért adták el? Eladjuk, majd újra létrehozzuk!?

Azt sem értem, hogy biztosítót miért kell „játszania” a postának.

Persze ha rendben mennének a dolgok és egy tértivevényes vétív az átvételtől számítva nem 26 nap alatt, érkezne vissza, vagy éppen nem hetente egyszer érkezne a postás Újbudán (többszöri reklamáció sem hat), akkor érteném, hogy mik ezek az új irányok. De addig, amíg a fő profil a postai szolgáltatás nem működik addig nem értem, és felháborítónak tartom minden más nem profilba vágó tevékenység elkezdését.

A fő konkurencia az e-mail és a sms, mert az emberek kommunikálnak, csak nem úgy ahogy régen. Talán ebbe az irányba kéne a fejlesztésekre összpontosítani. Persze úgy nehéz, ha az is kihívást jelent, hogy a www.posta.hu működjön (elmúlt napok tapasztalatai alapján)

Összegezve tisztelt vezérigazgató úr, azt érzem, hogy koncepciótlanság következtében fókuszt vesztve hánykolódik a posta a bank, a biztosító, és a szerencse játék szektor piacán (persze nem beszélve a vidéki kisposták szatócsbolt jellegéről). Azt gondolom, hogy a várható kiélezett piaci versenyben így biztos nem tud jó pozíciót szerezni a posta magának, akár privatizálják, akár állami kézben marad. Mind két esetben az „én” zsebem bánja. Ezt nagyon sajnálom.

Problémáimra nem várok azonnali megoldást, mert tudom, hogy nem lehet, de segítő kezet szívesen nyújtok önnek, mint egy kistulajdonos, mert ez így sokba fog kerülni nekünk.

Okt 23.

Nagyon szomorú. Van véleményem de nem osztom meg! Azt hiszem sokkoltak az események.

Postok

Köszönöm, Mindenkinek az észre vételét, eddig a rendszer nem küldött semilyen jelzést. Most migráltam "Blogger beta"-ra aztán egyből itt vannak a Postok. Köszönöm, nektek. Most akkor szép lassan feldolgozom őket. Megírom azokat a dolgokat is amiket szerettem volna már...

kedd, szeptember 19, 2006

Augusztus 20. reloaded!

Huszonegyedikén reggel arra riadtam, hogy ebben az országban nagyon nagy baj van. Ezt a gondolatot fogalmaztam magamban több reggelen és estén át. Több draft post is született, de egyiket sem éreztem megfelelőnek. Valahogy mindegyikből az elkeseredés hangja és makro rendszer bírálata sütött.
Elkezdtem hát mikrokörnyezetem rendszereit is hasonló szigorral nézni, mint a 20. estét. Rájöttem, hogy kicsiben sem jobb. A probléma gyökere itt mikro szinten leledzik.
Mi a probléma önálló kis rendszereket alkotunk majd, mint aki jól végezte dolgát ezeket magára hagyjuk, s rendszerünk az idő múlásával és az érintett emberek számától függően előbb utóbb az önfejlődés útjára lép. Ezek a rendszerek, nem rendelkeznek avval a képességgel, hogy integrálódjanak más hasonló rendszerekhez. Hogy miért? nem tudom, csak sejtéseim vannak. (Ezt a problémát még körbe kell járnom).
Megfigyelésem folyamán arra a következtetésre jutottam, hogy ezen szerveződések önmagát nem megújítani képes, háttér vezetőt választanak, miközben ezen vezetők is szenvednek saját rendszerük inlogikus és nem kooperatív felépítésétől.
Legkisebb egységek a személyek, csak nézzünk körbe egy Budapesti délutáni csucsban, milyen jól tudjuk egymást akadályozni, vagy épp az autópályán, de a parkolás is jó példa lehet.
Összetettebb rendszerekre aug 20. a nagyon jó példa. Mindenki tette a maga dolgát. A meteorológus előre jelzett, levelezett, szabály szerint (majd önszerveződő szabályként elvárták volna tőle, hogy faxoljon, e-mailezzen, telefonáljon, és nem tudom, hogy mit tegyen.) A katasztrófa védelmisek is lelkiismeretesen tették a dolgukat, csak épp nem kompatibilisen a metes rendszerrel, vagy épp pont fordítva a metesek, nem voltak kompatibilisek a katasztrófa védelmisekkel. Tehát a hiba nem egyikben és nem másikban és nem is az egyik rendszerében és nem is a másikében volt, hanem a két rendszer együttesében. Ezt a példát lehet tovább fűzni, a rendőrökkel, a rendezvényszervezőkkel és még sok más önálló rendszerrel ami működött, mer a VIP vendégek pl. értesítést kaptak sms-en, hogy rossz idő lesz, de együtt nagy egészként nem működtek.
És igen itt van szept 17-tel kezdődő időszak, a politikai PR működik, az önszerveződő tüntetők működnek, a rohamrendőrök működnek (önmagukban), a tűzoltók működnek csak a rendőrökre várnak, a mentők működnek, de nem halhatnak sem, a rendőrökre sem a tűzoltókra.
Szóval itt is azt látjuk, hogy önmagában nem lenne gond, ha a politika szólna a rendőröknek, hogy ez nem biztos hogy olyan tingli-tangli tüntetés lesz. Ha a rendőrök nem önszerveződő módon félve a túlkapástól és a politikai felelőségtől, irgalmas szamaritánust „játszanak” (nagyon féltettem a locsoló kocsiban ragadt rendőröket!) és a kapcsolati rendszer bonyolódik tovább.
Attól félek, hogy megoldásként nem újra gondolva ezen rendszerek egymáshoz történő kapcsolódását, kapcsolati hálóban tervezik újra a feladatokat, hanem a „jól bevált” elszigetelt rendszert próbáljuk meg a már megismert problémákra bedrótozni. Nem pedig alkotni egy új definitíven öntanuló (ahol a tanulás és fejlődés is szabályozott) kooperatív intelligens rendszert.
Pedig valahol el kéne kezdeni, mert itt van a teljes magyar bürokrácia, ami bontható alegységekre de mégis egy nagyon bonyolult hálót kapnánk, ami ha rugalmasabban lenne megalkotva akkor számunkra is egy élhetőbb „játék” szabály környezetet biztosítana, s akkor lehet, hogy parkolni is úgy parkolnánk, hogy a gyalogos elférjen a járdán, és a piros lámpánál nem állnánk be a kereszteződés közepére.
Ez a folyamat nem egy és nem két év hanem nagyon sok, de egy jól körülhatárolt területene el kéne kezdeni dolgozni és akkor ide befűzni újabb és újabb „rendszereket” már sokkal könnyebb és gyorsabb lenne.

szombat, július 15, 2006

Mi kell ahoz hogy kommentálj?

Nem tudom, hogy minek a fügvémye, hogy kommentálásra kerül egy bejegyzés vagy sem. Sokan nézitek az oldalt ezt tudom, de nem füztők hozzá kommentárt pedig lehetne ... :-)

Száguldás BKV szerelem ...

Tudom velem van a baj, alapvetően utálom a BKV-t, lehet, hogy a felfogása miatt - tömeg közlekedés - lehet, hogy valamilyen gyermekkori flusztráció miatt, de ezen most megpróbálok felülemelkedni és objektív maradni.
Elfogadom, hogy ez a város megállna, ha mindenki autóba vágódna, és nem használná a tömegközlekedés, inkább hívjuk nyilvános közlekedésnek, de azt az állítást is el kell fogadnia a város üzemeltetőknek, zöldeknek, és minden irigynek, hogy ha minden autós a nyilvános közlekedést használná össze omlana a rendszer, sőt nem is kéne mindenkinek átszállni és már is káosz lenne.
Szóval el kell fogadnunk nekünk autóban ülőknek és nekünk BKV-n utazóknak, hogy ez egy kényes egyensúly ami kialakult. Ehhez hozzányúlni csak nagyon óvatosan és körültekintően lehet.
Ilyen óvatos és körültekintő intézkedésnek tartom, hogy az M1-M7 közös bevezető szakaszán a buszok a reggeli csúcsidőben a leálló sávot használhatják haladásra. Ez nekem, mint autósnak nem fáj mert úgy sem mehetnék ott, a buszon ülök, meg a következő megállóig élvezhetik a sebességet így összemérhető alternatívát jelentenek egymásnak, sérelem nélkül.
De a forgalom szervező itt elment ebédelni és már tele gyomorral tért vissza a tervező asztalhoz, s elméje talán még az ebéd finom ízein morfondírozott.
S ekkor húzta meg a busz sávot az Alkotás úton, befele a városba.
Talán érteni vélem az elgondolását, de nem tudom felfogni.
A befele jövő reggeli forgalomban biztosítani kell a busz elsőbbségét, OK rendben, de ez ne más kárára tegyék, az elmúlt időben jóval több autó lett, de nem lett több busz és utas sem, akkor miért ez a változás!? Ja a fent tartható fejlődés, és az alternatíva az autóval szemben! Akkor talán az előző példát kellet volna követniük, olyan helyre terelni a busz forgalmat ahol nem egymás kárára történik a sáv foglalás. Ilyen például a villamos pálya. Nagy nehezen a Bartók Béla úton is belátták, hogy a belső sávban haladó buszok, nem épp optimális forgalom szervezési megoldás, így hosszabb rövidebb próba után már a Budáról Pestre haladó buszok néha használják a villamos síneket. Milyen rendszer alapján erre még nem sikerült rájönnöm. Az ellenkező irányba miért nem? Talán nem férnek el a nagy Volvo buszok, mint az Erzsébet híd budai hídfőjénél!? (a tervezés olyan dolog, hogy előre gondolkodik az ebmer fia)
Másik elgondolás az Alkotás úti sávszűkítéssel kapcsolatban biztos az a feltételezés, hogy ha szűkebb a bejárat kevesebb autó fog beözönleni a városba. Persze ez igaz, majd kijjebb sokasodnak és dugulnak, úgy mint az Üllői út-Ferenc körút találkozásánál, vagy a Nyugati téri felüljáró végén lévő nagyon rövid "kapuzó" lámpánál befele.
Ahelyett, hogy alternatívát kínálnának, GÁTOLNAK, megpróbálnak kényszerítő eszközökkel befolyásolni, ez ám a demokrácia.
Találjanak ki ösztönző rendszert pl.: reggel 8-10 ig és este 4-6 ig lehessen érvényes forgalmival és befizettet súlyadóval stb., használni a nyilvános közlekedést, evvel ösztönözni az autó elhagyását, vagy távolabbi P+R parkolókban való hagyását. Ehhez társul a halk és kellemes hőmérsékletű, jó illatú eszközök üzemeltetése.
Különben nem megy, csak ülünk és állunk, és addig sem dolgozunk!
Kéne egy felmérés, hogy a Budapest és környéki  autót használó lakosok hány százalékát állítják elő a hazai GDP-nek, lehet, hogy a villamos vágányokat is használhatnánk mi autósok ;-)

hétfő, június 19, 2006

Kit is várunk Német vagy Amerikai elnököt?

Ezen a tábla bózótoson mindenhol a német bozótot várjuk, nem pedig az amerikai elnököt.
A táblák megtetkinthetők a Gellért hegyen.



Ösztönző adók

Abban mindenki egyetért, hogy utál adót fizetni. De ha tudatosítjuk azt, hogy az adó mi célt is szolgál, és hivatalos „kibúvót” is biztosítunk sokkal szimpatikusabb lesz. Mire is gondolok? Ismét megadóztatják a céges mobil telefonokat, mert azok a gaz munkaadók már megint adózás nélkül juttatnak valamit a munkavállalónak. Ebből a buliból kihagyva az államot. De valóban? Miért is ad a munkaadó a munkavállalónak telefont? Azért, hogy csevegjen, hogy munkaidejében csacsogjon a barátnőivel? Dehogy, azért adja, hogy elérhető legyen –bármikor elő lehessen rángatni és a GDP termelésbe bevonhatóvá váljon-. Azért is kap, hogy „elektronikus pórázként” a gyerekfelügyeletben eszközt nyújtson annak a szülőnek, akit nem az állam tart el, hanem maga vállal munkát, és evvel ismét a GDP-hez járul hozzá. Vehetjük az elektronikus autópálya matrica vásárlókat is Kóka úr egyik kedvencét, mennyivel is olcsóbb az államnak, hogy nem kell kinyomtatnia a matricát, nem kell jutalékot fizetnie a benzinkútnak és van egy elégedett állampolgára, aki sorban állás nélkül azonnal tud autópályát használni!?
Mindezekért akkor a munkaadó jogosult az államtól valamilyen szolgáltatási díjat visszaigényelni, mert olyan közfeladatokat lát el ami az állam feladata lenne!?
Persze ez a gondolatmenet nem annyira konstruktív, de alapul vehetjük arra, hogy a munkaadók adófizetés nélkül, hogyan vehetnek részt a közteherviselésben.
Egy kicsit off topic de mindjárt nem az. Egy bank életében az a legdrágább amikor az ügyfél bemegy a méregdrága fiókba és ott mindenféle „buta” kérdéssel feltartja a csak miatta fenntartott tisztségviselőt. Egyes cégek már büntetik a személyes avagy jutalmazzák az elektronikus ügyintézést, nem hiába mindennek ára van. Vajon az ügyfélkapu és az okmány irodák nincsenek hasonló relációban?
Mi lenne, ha nem csak weben, hanem mobil telefonon is intézhető lenne jó pár ügy evvel a személyes interakciók számát jelentősen, lehetne csökkenteni, evvel pedig az állam apparátus légyszámát.
Tehát az fizessen a céges teflonja után „ügyintézési hozzájárulást” akinek van ugye volna módja és eszköze ezeket a problémákat telefonon megoldani, de nem teszi. Ennek az árát fizesse meg.
Mit érnénk el evvel? Talán annyit, hogy érzékeltetnék, az „ügyféllel” azaz magunkkal, hogy nincs minden ingyen, sőt mindennek ára van, és ezt meg kell fizetni. Ugyan úgy mint a boltban a kenyeret. De el tudjuk dönteni, hogy egyáltalán kenyeret szeretnénk-e venni? Választási lehetőségünk lenne, hogy szeretnénk-e az önkormányzatra elmenni-e vagy elég egy vagy két sms (aminek persze a díját mi fizetnénk, de gyors és sorban állás mentes lenne.

vasárnap, június 11, 2006

Agresziv kismalacka és a szolidaritás

    Miért legyek szolidáris? Miért legyek kompromisszum kész? Ki mutatta, mutat ilyen példát nekem! Nem tudom, nem ismerem ezeket a fogalmakat. Nem ebben szocializálódtam. Mutassanak példát a fölnőttek, aztán eldöntöm, hogy nekem ez tetszik vagy nem. Eldöntöm, hogy ebben a játékban részt szeretnék-e venni vagy sem.
Mutassák meg a politikus nénik és bácsik, hogy hogyan kell valamilyen nemesebb, fontosabb célért az egyéni érdekeket háttérbe helyezni. Szeretném látni, ahogy alkotmányt módosítanak azok a nénik és bácsik, akik takarékoskodás címszó alatt megvonták maguktól az ingyenes tömegközlekedést!
Tegyenek kísérletet a megállapodásra egy 2 milliós város 23+1 polgármestere abban, hogy hogyan fejlesszék ezt a várost, sőt vonják be a környék polgármestereit is, hogy a nap, mint nap beáramló "körül lakók" is jól érezzék magukat.
Ja azt mondják, hogy az az összefogás, amit mosta a gátakon, láttunk. Értem. Ott küzdöttek a helyi lakosok a saját otthonukért, meg az elszánt vízügyesek már csak becsületből is, egy két "elvetemült" tényleg összefogásról vizionáló önkéntes és a kivezényelt parancsot! teljesítő hadsereg. De nem az ország! (evvel a megjegyzésemmel nem azok munkáját kritizálom akik ott voltak! sőt minden elismerésem az övék!)
Az ország nem volt ott. Nem indultak buszok gimnazistákkal, egyetemistákkal, regisztrált munkanélküliekkel a helyszínre, hogy megtanulják, mi az segíteni.
Nem segítünk az időseknek fel és leszállni a villamosra, a kismamákról már ne is beszéljünk -olyan vígan szemléljük ahogy "raliznak" a babakocsijukkal-.

Szóval a kommunizmusban az volt a jó, hogy deklaráltan nem lehetett sokat keresni, és deklaráltan mindenkinek ugyanaz a sz*r jutott. Mert mindenki "rászorult".
A kapitalizmusban az a jó, hogy akinek sok pénze van az sokat is tud költeni, evvel azok is pénzhez juthatnak akiknek kevesebb van.
Mind a két rendszernek meg vannak a maga előnyei és hátrányai, csak egyet nem lehet a kettőt ötvözni ráadásul úgy, hogy hagyatkozunk a szocialista reflexekre és menetközben a kapitalizmust próbáljuk vezényelni.
Amerikában 10 emberből 6 tagja valamilyen önkéntes szervezetnek. Ez azt is jelenti hogy 6 ember próbál segíteni 4-en. Nem rossz arány. Nem fölülről érkező kötelező szabályokkal, hanem ösztönző szabályozási rendszerrel próbál idomulni a kialakult szokásjoghoz.
Nem értem  -vagy igen de akkor nagyon elszomorodom-, hogy miért nem engedik a magyar civil szféra kialakulását, sok problémára lenne gyógyír vagy legalább is  egy pillér a támaszban, amit most a kormány is tudna használni, elvégre nekik is kijárna a segítségből (nálunk otthon legalább is így van)

szombat, június 10, 2006

no title

Semmi sex és semmi pia hiányzik a főiskola.

Foci VB soha jobbkor


Nem értettem, hogy miért húzzák halasztják a megszorítások bejelentését. Kellett, hogy legyen idejük kifundálni mindazokat a lépéseket amik szükségesek a túlköltekezés megakadályozására. Elvártam volna, hogy felkészültebben áljanak neki. De felkészültek! Pontosan tudták, hogy mi kell, mi az amit be akarnak majd jelentani, és vártak! Mint az akció filmekben a tájming, ha James Bond nem akkor lép be az egész jelente nem ér semmit, megöli. Hát itt is ez történik, csak épp pont fordítva, ha időben lépnek be akkor mindenkinek ideje van csámcsogni az ügyön, de most megölték -soha ennyi televizió nem fogyott magyarországon, nagyon készülünk a VB-re- igen a VB megöli a megszorításokat. Kinek van ideje foglalkozni plusz 10% evával, meg gázárral és hozamadóval (20%), itt mosta a gól a tét nem a lét. Majd mi tücskök ráérünk foglalkozni bajainkal télen, de akkor már késő.

Influenza

Öljük az influenzásokat! Mármint a szerencsétle szárnyasokat. Mert félünk, már megint! Eddig is jelenvoltak a beteg állatok, sőt ferőzték is egymást, de nem féltünk, így nem gyilkoltunk.

Miért félünk? Mert szeretünk félni. Könnyebb tenni valami ellen, mint valamiért. A motiváció mélyebbről jön. Ez félelmetes. A félelemmel legitimáljuk tetteinket. Most éppen 300.000 szárnyast pusztitunk el. Mindezt a megelőzés zászlaja alá felsorakozva fehér köppenyben szakszerű forgatókönyv alapján. Ez nem egy gyár ahol autó vagy mobil telefon készül! Ezek élőlények, amiket ráadásúl azért tenyésztünk, hogy nekünk jó legyen. Nekünk most nem jó! Nekik se legyen! Hát ilyenek vagyunk mi gondolkodó emberek.

Emberek!

Influenza -Terror. Nincs sok különbség köztük, alapvetően láthatatlanok, nagyon könnyen mutálódnak. És félünk tőlük. Jó biztonságban tudnunk magunkat, ujjlenyomta, retinakép, vízum, meghívólevél és társai. Még ölni is vagyunk képesek érte. Félelmetes ...

szerda, június 07, 2006

Melegek vs. Gyözike

Csak az indexet olvastam ma reggel és leltem erre a két címre a főoldalon: A Vatikán ismét kikelt a melegek ellen és alul igaz a Velvet részen: Győzikének alkalmassági vizsgálat kell az örökbefogadáshoz

Hát nem tudom, nekem nincs bajom a melegekkel, nincs bajom Gyözikével, sőt még a Vatikánnal sem, na pláne meg az indexel, de hogy ez így egy oldalra került ez nekem, sok. Azon TV nézők táborába tartozom akik "nem nézik a gyözike sót" de azért még is van véleményük primér élmény alapján. Hát nem tudoma, ha ez a gyereknevelés társadalmi normája akkor tényleg meg kellet buknia Magyar Bálintnak. Nem azt mondom, hogy a vatikánnak kéne Gyözike és a gyereknevelés kérdésével foglalkoznia, de inkább ebben hallasa a hangját mintsem a másságukkal igy is "küszködőkön" csattogtassa ostorát.

Valahogy az az érzésem, hogy olyas valami történik itt mint ami annak idején Csernobilban, mindenki csak egy kicsit hibázott, nem nagyon. Mindenki úgy érzi, hogy türéshatáron belül mozog és hibázik. A végeredményre pedig emlékszünk.