Ösztönző adók

Abban mindenki egyetért, hogy utál adót fizetni. De ha tudatosítjuk azt, hogy az adó mi célt is szolgál, és hivatalos „kibúvót” is biztosítunk sokkal szimpatikusabb lesz. Mire is gondolok? Ismét megadóztatják a céges mobil telefonokat, mert azok a gaz munkaadók már megint adózás nélkül juttatnak valamit a munkavállalónak. Ebből a buliból kihagyva az államot. De valóban? Miért is ad a munkaadó a munkavállalónak telefont? Azért, hogy csevegjen, hogy munkaidejében csacsogjon a barátnőivel? Dehogy, azért adja, hogy elérhető legyen –bármikor elő lehessen rángatni és a GDP termelésbe bevonhatóvá váljon-. Azért is kap, hogy „elektronikus pórázként” a gyerekfelügyeletben eszközt nyújtson annak a szülőnek, akit nem az állam tart el, hanem maga vállal munkát, és evvel ismét a GDP-hez járul hozzá. Vehetjük az elektronikus autópálya matrica vásárlókat is Kóka úr egyik kedvencét, mennyivel is olcsóbb az államnak, hogy nem kell kinyomtatnia a matricát, nem kell jutalékot fizetnie a benzinkútnak és van egy elégedett állampolgára, aki sorban állás nélkül azonnal tud autópályát használni!?
Mindezekért akkor a munkaadó jogosult az államtól valamilyen szolgáltatási díjat visszaigényelni, mert olyan közfeladatokat lát el ami az állam feladata lenne!?
Persze ez a gondolatmenet nem annyira konstruktív, de alapul vehetjük arra, hogy a munkaadók adófizetés nélkül, hogyan vehetnek részt a közteherviselésben.
Egy kicsit off topic de mindjárt nem az. Egy bank életében az a legdrágább amikor az ügyfél bemegy a méregdrága fiókba és ott mindenféle „buta” kérdéssel feltartja a csak miatta fenntartott tisztségviselőt. Egyes cégek már büntetik a személyes avagy jutalmazzák az elektronikus ügyintézést, nem hiába mindennek ára van. Vajon az ügyfélkapu és az okmány irodák nincsenek hasonló relációban?
Mi lenne, ha nem csak weben, hanem mobil telefonon is intézhető lenne jó pár ügy evvel a személyes interakciók számát jelentősen, lehetne csökkenteni, evvel pedig az állam apparátus légyszámát.
Tehát az fizessen a céges teflonja után „ügyintézési hozzájárulást” akinek van ugye volna módja és eszköze ezeket a problémákat telefonon megoldani, de nem teszi. Ennek az árát fizesse meg.
Mit érnénk el evvel? Talán annyit, hogy érzékeltetnék, az „ügyféllel” azaz magunkkal, hogy nincs minden ingyen, sőt mindennek ára van, és ezt meg kell fizetni. Ugyan úgy mint a boltban a kenyeret. De el tudjuk dönteni, hogy egyáltalán kenyeret szeretnénk-e venni? Választási lehetőségünk lenne, hogy szeretnénk-e az önkormányzatra elmenni-e vagy elég egy vagy két sms (aminek persze a díját mi fizetnénk, de gyors és sorban állás mentes lenne.