Agresziv kismalacka és a szolidaritás
Miért legyek szolidáris? Miért legyek kompromisszum kész? Ki mutatta, mutat ilyen példát nekem! Nem tudom, nem ismerem ezeket a fogalmakat. Nem ebben szocializálódtam. Mutassanak példát a fölnőttek, aztán eldöntöm, hogy nekem ez tetszik vagy nem. Eldöntöm, hogy ebben a játékban részt szeretnék-e venni vagy sem.
Mutassák meg a politikus nénik és bácsik, hogy hogyan kell valamilyen nemesebb, fontosabb célért az egyéni érdekeket háttérbe helyezni. Szeretném látni, ahogy alkotmányt módosítanak azok a nénik és bácsik, akik takarékoskodás címszó alatt megvonták maguktól az ingyenes tömegközlekedést!
Tegyenek kísérletet a megállapodásra egy 2 milliós város 23+1 polgármestere abban, hogy hogyan fejlesszék ezt a várost, sőt vonják be a környék polgármestereit is, hogy a nap, mint nap beáramló "körül lakók" is jól érezzék magukat.
Ja azt mondják, hogy az az összefogás, amit mosta a gátakon, láttunk. Értem. Ott küzdöttek a helyi lakosok a saját otthonukért, meg az elszánt vízügyesek már csak becsületből is, egy két "elvetemült" tényleg összefogásról vizionáló önkéntes és a kivezényelt parancsot! teljesítő hadsereg. De nem az ország! (evvel a megjegyzésemmel nem azok munkáját kritizálom akik ott voltak! sőt minden elismerésem az övék!)
Az ország nem volt ott. Nem indultak buszok gimnazistákkal, egyetemistákkal, regisztrált munkanélküliekkel a helyszínre, hogy megtanulják, mi az segíteni.
Nem segítünk az időseknek fel és leszállni a villamosra, a kismamákról már ne is beszéljünk -olyan vígan szemléljük ahogy "raliznak" a babakocsijukkal-.
Szóval a kommunizmusban az volt a jó, hogy deklaráltan nem lehetett sokat keresni, és deklaráltan mindenkinek ugyanaz a sz*r jutott. Mert mindenki "rászorult".
A kapitalizmusban az a jó, hogy akinek sok pénze van az sokat is tud költeni, evvel azok is pénzhez juthatnak akiknek kevesebb van.
Mind a két rendszernek meg vannak a maga előnyei és hátrányai, csak egyet nem lehet a kettőt ötvözni ráadásul úgy, hogy hagyatkozunk a szocialista reflexekre és menetközben a kapitalizmust próbáljuk vezényelni.
Amerikában 10 emberből 6 tagja valamilyen önkéntes szervezetnek. Ez azt is jelenti hogy 6 ember próbál segíteni 4-en. Nem rossz arány. Nem fölülről érkező kötelező szabályokkal, hanem ösztönző szabályozási rendszerrel próbál idomulni a kialakult szokásjoghoz.
Nem értem -vagy igen de akkor nagyon elszomorodom-, hogy miért nem engedik a magyar civil szféra kialakulását, sok problémára lenne gyógyír vagy legalább is egy pillér a támaszban, amit most a kormány is tudna használni, elvégre nekik is kijárna a segítségből (nálunk otthon legalább is így van)
Mutassák meg a politikus nénik és bácsik, hogy hogyan kell valamilyen nemesebb, fontosabb célért az egyéni érdekeket háttérbe helyezni. Szeretném látni, ahogy alkotmányt módosítanak azok a nénik és bácsik, akik takarékoskodás címszó alatt megvonták maguktól az ingyenes tömegközlekedést!
Tegyenek kísérletet a megállapodásra egy 2 milliós város 23+1 polgármestere abban, hogy hogyan fejlesszék ezt a várost, sőt vonják be a környék polgármestereit is, hogy a nap, mint nap beáramló "körül lakók" is jól érezzék magukat.
Ja azt mondják, hogy az az összefogás, amit mosta a gátakon, láttunk. Értem. Ott küzdöttek a helyi lakosok a saját otthonukért, meg az elszánt vízügyesek már csak becsületből is, egy két "elvetemült" tényleg összefogásról vizionáló önkéntes és a kivezényelt parancsot! teljesítő hadsereg. De nem az ország! (evvel a megjegyzésemmel nem azok munkáját kritizálom akik ott voltak! sőt minden elismerésem az övék!)
Az ország nem volt ott. Nem indultak buszok gimnazistákkal, egyetemistákkal, regisztrált munkanélküliekkel a helyszínre, hogy megtanulják, mi az segíteni.
Nem segítünk az időseknek fel és leszállni a villamosra, a kismamákról már ne is beszéljünk -olyan vígan szemléljük ahogy "raliznak" a babakocsijukkal-.
Szóval a kommunizmusban az volt a jó, hogy deklaráltan nem lehetett sokat keresni, és deklaráltan mindenkinek ugyanaz a sz*r jutott. Mert mindenki "rászorult".
A kapitalizmusban az a jó, hogy akinek sok pénze van az sokat is tud költeni, evvel azok is pénzhez juthatnak akiknek kevesebb van.
Mind a két rendszernek meg vannak a maga előnyei és hátrányai, csak egyet nem lehet a kettőt ötvözni ráadásul úgy, hogy hagyatkozunk a szocialista reflexekre és menetközben a kapitalizmust próbáljuk vezényelni.
Amerikában 10 emberből 6 tagja valamilyen önkéntes szervezetnek. Ez azt is jelenti hogy 6 ember próbál segíteni 4-en. Nem rossz arány. Nem fölülről érkező kötelező szabályokkal, hanem ösztönző szabályozási rendszerrel próbál idomulni a kialakult szokásjoghoz.
Nem értem -vagy igen de akkor nagyon elszomorodom-, hogy miért nem engedik a magyar civil szféra kialakulását, sok problémára lenne gyógyír vagy legalább is egy pillér a támaszban, amit most a kormány is tudna használni, elvégre nekik is kijárna a segítségből (nálunk otthon legalább is így van)
1 megjegyzés:
Úgy van, pontosan.
Ha a vezetők lopnak, csalnak, hibáznak, majd Te is utánozod őket.
Szerintem meg legyél független, szuverén, FELNÖTT!
Ez a kommunizmusos mondatod nagyon lol.
Képzeld, akkor is voltak gazdagok, csak nem mutogatták őket, bizony, a 70-es évektől, aztán majd egy vidéki, nem pártkádernek mondjad, mennyire jó volt.
Nagy humbug, hogy a kommunizmusban egyenlőség volt.
Szomorú, ha valaki elhiszi. Lehet, épült metró, lakótelep, volt áram, melegvíz, ettől még simán lemaradtunk 50 évvel Európától, de ne zavarjon, kenyeret, cirkuszt a parasztnak, még ha rohadt is az a kenyér, meg a cirkusz is béna.
HBP.
Megjegyzés küldése