Posta és a világfájdalom:

Idézném saját levelem amit a Posta Vezérigazgatójának küldtem, s majd a válaszát is amit kaptam tőle:

Tisztelt Dr. Szabó Pál,

Levelem megírását az Önöknél tapasztalható koncepciótlanság okán teszem. (Azt gondolom, mint egy magyar állampolgár valahol én is részvényese vagyok a cégnek, igaz jogilag a PM és/ill./vagy az APV gyakorolja ezen jogokat).

Gondolataimat főleg Budapest 112. postán tapasztaltak alapján fogalmazom meg. Reggel 9 óra tájban tömött sorokban próbálják, feladni csekkjeiket az Önök szolgáltatását igénybe vevők. A sorok lassan haladnak, mert a lézeres leolvasón „maszatolják” a csekket, majd a még lassabb pecsételő gépbe dugják. A dolog annyira nem érdekel, kicsit flusztrál, mivel kb ¼ évente van egy csekk, amit fel kell adnom, kivárom. Az ablakhoz közeledve leszek figyelmes, hogy a szomszéd sorban valaki kaparós sorsjegyet vesz, ebben a pillanatban már hallom, amint az előttem állóra próbálnak valamilyen „piramisos” sorsjegyet rábeszélni. (Ahogy ezeket a beszélgetéseket, úgy minden mást is hallok, pedig ügyelek a „diszkréció” lekopó sárga vonalára!) Nem hiszek a fülemnek, persze valószínűleg az ablaknál állók sem, mert még minimum fél percig tart a diskurzus, a kaparás és egyéb igen fontos kérdésekről. Végre én következnék, de akkor egy úr sorsjeggyel a kézében bekéredzkedik elém, hogy ellenőrizzék a sorsjegyét, mert nem tudja nyert-e? Az ámulattól, persze megengedem, és osztozom örömében, nyert kétszáz forintot. Amit kis tétovázás után ki is fizetnek neki. Együtt örülünk, majd elbúcsúzik. Igén végre én következem, a három elsőbbségi ajánlott tértivevényes levelemmel (extra profit), no meg az egy darab csekkel. Miközben hetykén a az ajánlott szelvény lottó szerű kockáinak megfelelő x-eléséről kapok kioktatást, a szomszéd dolgozóval nagyban a nyeremény kifizetés elszámolási anomáliáit hallgatom a postás dolgozótól. Már csak egy számla van hátra, és „menekülhetek” innen, gondolom én, de tévedtem, mert meg kellet volna hallgatnom, hogy hogyan is vehetek fel hitelt itt a postán. A beszélgetésnek fiatalos agresszivitásom vetett véget.

De ez a postán eltöltött fél óra még mindig nem hagy nyugodni, a következők miatt:

Értem és elfogadom, hogy egy monopolhelyzetben lévő szolgáltató nehéz helyzetbe kerül, ha pár éven belül liberalizálják a piacot. Látszik, hogy a hírlapkézbesítés már elkerült, a csekkek sem annyira biztos bevétel már, mert egyre több fiatal városlakó választja a banki megbízást. A nyugdíj az egy biztos pont, mind a Postának mind a postásnak még. Mert ugye a nem annyira fiatal korosztály már rendelkezik bankszámlával és kártyával szóval ők már nem lesznek ügyfelek. Az elektromos művek már saját maga kézbesíti a számlát, az T-Online meg már e-számlát küld e-mailon. Szóval csökken a piac más csak a növekvő DM marad.

Igen fejleszteni kell új termékeket, de tán nem így! Nem a fő szolgáltatás rovására! A Posta a megbízhatóság egyik pillére, jobban bízik a magyar a postában, mint a bankokban. Jelkép, amiért harcolnak. Tiltakoznak a mozgóposta ellen (miközben korszerűbb jobb, gyorsabb, én Budapesten is ezt választanám!) mert az ott élők számára az egy biztos pont. Ezen biztos pontokban kezdenek el árulni hivatalosan mindenféle sorsjegyet!? A rövidtávú profit nem lehet ennyire fontos egy nagyon sokba kerülő Image-vel szemben!

Persze adnak nekem itt hitelt is (pénzügyi szolgáltatást). Sarkítok: Tehát a szerencsejátékból befolyt pénzből hiteleznek (legalábbis a felületes szemlélőnek ez is lehet a véleménye). Ott vegyek fel hitelt ahol a pénz befizetésnél, érzem a mögöttem álló leheletét? Ez az elvárható diszkréció? Nem beszélve a valószínűleg „nagyon” felkészült postai alkalmazottakról!

Továbbá nem értem, hogy a pár évvel ezelőtt 156milliárd forinttal konszolidált majd utána eladott Postabankot miért kell feléleszteni. Vagy akkor miért adták el? Eladjuk, majd újra létrehozzuk!?

Azt sem értem, hogy biztosítót miért kell „játszania” a postának.

Persze ha rendben mennének a dolgok és egy tértivevényes vétív az átvételtől számítva nem 26 nap alatt, érkezne vissza, vagy éppen nem hetente egyszer érkezne a postás Újbudán (többszöri reklamáció sem hat), akkor érteném, hogy mik ezek az új irányok. De addig, amíg a fő profil a postai szolgáltatás nem működik addig nem értem, és felháborítónak tartom minden más nem profilba vágó tevékenység elkezdését.

A fő konkurencia az e-mail és a sms, mert az emberek kommunikálnak, csak nem úgy ahogy régen. Talán ebbe az irányba kéne a fejlesztésekre összpontosítani. Persze úgy nehéz, ha az is kihívást jelent, hogy a www.posta.hu működjön (elmúlt napok tapasztalatai alapján)

Összegezve tisztelt vezérigazgató úr, azt érzem, hogy koncepciótlanság következtében fókuszt vesztve hánykolódik a posta a bank, a biztosító, és a szerencse játék szektor piacán (persze nem beszélve a vidéki kisposták szatócsbolt jellegéről). Azt gondolom, hogy a várható kiélezett piaci versenyben így biztos nem tud jó pozíciót szerezni a posta magának, akár privatizálják, akár állami kézben marad. Mind két esetben az „én” zsebem bánja. Ezt nagyon sajnálom.

Problémáimra nem várok azonnali megoldást, mert tudom, hogy nem lehet, de segítő kezet szívesen nyújtok önnek, mint egy kistulajdonos, mert ez így sokba fog kerülni nekünk.