Párizs kedd este

Kedd délben még budapesten ralliztunk egy taxissal, aki arra optimalizált, hogy a Ferihegyre vezető harminc perces út alatt minnél tőbb szabálytalanságot kövessen el. (menet közben megtudtuk, hogy nehéz a taxisok élete - kié nem? tán a munkanélülieké?? :-) )
megérkeztünk...konkrétan egy búzamező közepére,az útlevelet már egy valamikor több mint valszínű istállóként funkcionált épületben vizsgálták meg, roppant mulatságos érzés volt, ahogy a francia mg.-i fejlődésről szóló high.profile prossúrák között araszolva az istállóillat szépen elvegyült a tömegben. és vártunk és vártunk és még mindig vártuunk, valószinüleg a repülőtér tulterhelődött (tőlünk 1 azaz egy db airbus 320-tól) de utóbb megérkeztek a csomagok is. Kint a levegőn már várt a puszta homokjából előtűnő buszok sziluettje. Rővid jegyellenörzés (internetes jegyünk eladó még 1 évig valid! e-mailt küldjük) irka firka kis füzetbe és irka firka kinyomtatott e-mail másolatra, majd buszsofjörnél némi értetlenkedés, de egy mosollyal már beljebb is voltunk és kerestük a helyünket. A busz kb. 20 percig kerink a világvárosnak számító Bouvais-ban, minden látványosságát láttuk, még a krematoriumot is -Magyar foci figyelmébe ajánljuk- közvetlen az edző pálya mellet. Röpke 80 perces autóbuszozás után, az algíriai népzenétől (éljen a kultúrák egyenjogúsága :o)) katatón állapotban érkeztünk meg Párizsba. A metrózás könnyű kalandnak indult, dehát mi gondoskodtunk a jó szórakozásról. De, ki gondolta volna, hogy két tk. szinte egyforma nevű - na jó mindkettő p betűs + van benne Clichy - állomás ekkora kavarodást okoz. Pedig megtette :o) és jött a rémület, hiszti, sértődés, de gondolom ezt senkinek sem kell részletezni :O) végül legyalogoltunk, természetesen Fifit, a zöld bőröndöt hurcibálva magunk után egy fél Andrássy utat, bár kicsit a milliő más volt, mire megérkeztünk a megfelelő p betűs Clichy-re. A szálloda cuki, bár még életünkben nem láttunk ilyen apró liftet, Fifi is csak nézett :o) Jó itt és egyszerre fura is, olyan nagyon más... élet van, este 11kor is, az éttermek csordultig telve, a saláta és a vörösbor isteni, mindkettőnknek egyszerre támadt kedve rágyújtani.. valahogy a hely hangulatában ez nagyon adja magát, örülök, hogy a Montmarte-on lakunk :o)...az embereknek van tekintete, a szemedbe néznek, észrevesszük egymást, nem arctalanul sétálgatsz egyedül, itt nem lehet egyedül lenni....először nem tudtam mi a furcsa, aztán rájöttem: itt az emberek együtt élnek, nem egymás mellett, ha valaki kinyitja a szobája ablakát, máris csatlakozott a világhálóhoz, és nem virtuálisan. most még szokom az érzést...azt hiszem alszunk erre egyet és várjuk a holnapot.


Jó éjszakát!