Augusztus 20. reloaded!

Huszonegyedikén reggel arra riadtam, hogy ebben az országban nagyon nagy baj van. Ezt a gondolatot fogalmaztam magamban több reggelen és estén át. Több draft post is született, de egyiket sem éreztem megfelelőnek. Valahogy mindegyikből az elkeseredés hangja és makro rendszer bírálata sütött.
Elkezdtem hát mikrokörnyezetem rendszereit is hasonló szigorral nézni, mint a 20. estét. Rájöttem, hogy kicsiben sem jobb. A probléma gyökere itt mikro szinten leledzik.
Mi a probléma önálló kis rendszereket alkotunk majd, mint aki jól végezte dolgát ezeket magára hagyjuk, s rendszerünk az idő múlásával és az érintett emberek számától függően előbb utóbb az önfejlődés útjára lép. Ezek a rendszerek, nem rendelkeznek avval a képességgel, hogy integrálódjanak más hasonló rendszerekhez. Hogy miért? nem tudom, csak sejtéseim vannak. (Ezt a problémát még körbe kell járnom).
Megfigyelésem folyamán arra a következtetésre jutottam, hogy ezen szerveződések önmagát nem megújítani képes, háttér vezetőt választanak, miközben ezen vezetők is szenvednek saját rendszerük inlogikus és nem kooperatív felépítésétől.
Legkisebb egységek a személyek, csak nézzünk körbe egy Budapesti délutáni csucsban, milyen jól tudjuk egymást akadályozni, vagy épp az autópályán, de a parkolás is jó példa lehet.
Összetettebb rendszerekre aug 20. a nagyon jó példa. Mindenki tette a maga dolgát. A meteorológus előre jelzett, levelezett, szabály szerint (majd önszerveződő szabályként elvárták volna tőle, hogy faxoljon, e-mailezzen, telefonáljon, és nem tudom, hogy mit tegyen.) A katasztrófa védelmisek is lelkiismeretesen tették a dolgukat, csak épp nem kompatibilisen a metes rendszerrel, vagy épp pont fordítva a metesek, nem voltak kompatibilisek a katasztrófa védelmisekkel. Tehát a hiba nem egyikben és nem másikban és nem is az egyik rendszerében és nem is a másikében volt, hanem a két rendszer együttesében. Ezt a példát lehet tovább fűzni, a rendőrökkel, a rendezvényszervezőkkel és még sok más önálló rendszerrel ami működött, mer a VIP vendégek pl. értesítést kaptak sms-en, hogy rossz idő lesz, de együtt nagy egészként nem működtek.
És igen itt van szept 17-tel kezdődő időszak, a politikai PR működik, az önszerveződő tüntetők működnek, a rohamrendőrök működnek (önmagukban), a tűzoltók működnek csak a rendőrökre várnak, a mentők működnek, de nem halhatnak sem, a rendőrökre sem a tűzoltókra.
Szóval itt is azt látjuk, hogy önmagában nem lenne gond, ha a politika szólna a rendőröknek, hogy ez nem biztos hogy olyan tingli-tangli tüntetés lesz. Ha a rendőrök nem önszerveződő módon félve a túlkapástól és a politikai felelőségtől, irgalmas szamaritánust „játszanak” (nagyon féltettem a locsoló kocsiban ragadt rendőröket!) és a kapcsolati rendszer bonyolódik tovább.
Attól félek, hogy megoldásként nem újra gondolva ezen rendszerek egymáshoz történő kapcsolódását, kapcsolati hálóban tervezik újra a feladatokat, hanem a „jól bevált” elszigetelt rendszert próbáljuk meg a már megismert problémákra bedrótozni. Nem pedig alkotni egy új definitíven öntanuló (ahol a tanulás és fejlődés is szabályozott) kooperatív intelligens rendszert.
Pedig valahol el kéne kezdeni, mert itt van a teljes magyar bürokrácia, ami bontható alegységekre de mégis egy nagyon bonyolult hálót kapnánk, ami ha rugalmasabban lenne megalkotva akkor számunkra is egy élhetőbb „játék” szabály környezetet biztosítana, s akkor lehet, hogy parkolni is úgy parkolnánk, hogy a gyalogos elférjen a járdán, és a piros lámpánál nem állnánk be a kereszteződés közepére.
Ez a folyamat nem egy és nem két év hanem nagyon sok, de egy jól körülhatárolt területene el kéne kezdeni dolgozni és akkor ide befűzni újabb és újabb „rendszereket” már sokkal könnyebb és gyorsabb lenne.